Annak aki látta a Netflix féle Daredevil második évadát,  remélem nem kell bemutatni a Jon Bernthal által megformált Megtorlót. Aki nem, annak is ismerős lehet a halálfej zekés úriember a 2000-es évek környékéről, ahol Thomas Jane keltette őt életre, egy megkérdőjelezhető színvonalú egész estés film erejéig. De maradjunk Netflix vonalon, ahol karaktere kétséget kizárólag a Fenegyerek sorozat legerősebb újítása volt, pedig az Elodie Yung féle Elektrának sem kellett a szomszédba mennie egy kis seggberugdalásért. Frank Castle sikere hamar egyértelművé vállt a stúdió számára is, így szinte azonnal napvilágot látott a hír miszerint 2017-ben önállóan is bizonyíthat. Jogosan merült fel ekkor a kérdés többekben: van-e ebben a tesztoszterontól és dühtől széthajtott macsó alfában annyi, hogy elvigyen a hátán 13 epizódot? Erre próbálok meg választ találni.

Kezdjük a legelején és szögezzük le, hogy  ebben az évezredben évtizedben, Jon Bernthalnál tökéletesebb színészt soha nem találtak volna erre a szerepre. Jon Bernthal nem eljátszotta a Megtorlót,  Ő a Megtorló. Nagybetűs. Aki szerint nem, az hazudik. Az ember alapból a legsittesebb kinézetű fazon, akit valaha képernyőn láttam. Ráadásul azon kívül, hogy ránézésre egy agresszív állat, még baromi gyanús is a nonstop fekete kapucnisban. Ezért nem is értettem, hogyan engedhette be egy kétgyermekes,  egyedülálló családanya a házába csak úgy. Na, de kicsit előre szaladtam. A lényeg, hogy az ő játékát és karakterhűségét képtelenség lenne elvitatni tőle. 

Mi tehát a baj, akkor ezzel a sorozattal? Ugyanaz, ami lényegében az összes Netflixes Marvel produkcióval az elmúlt években: a 13 epizód. A Fenegyereken kívül, egyszerűen senkinek nem sikerült még érdemileg kitöltenie a 13 részes formátumot. Hogy miért erőltetik mégis, ne kérdezzétek, de piszok módon a minőség rovására megy. Lehet, hogy még az Iron Fist is besorolható lett volna egy "oké" kategóriába, ha megállnak nyolc résznél. Ha a mágikus nyolcadik résznél lelövik az összeset, teljesen más eredményt kaptunk volna. Feszesebbek, izgalmasabbak és kevésbé izzadságszagúak lettek volna. Csak hát sok a volna, és ehelyett van egy félideig egész jó Luke Cage-ünk, egy borzalmas Vasöklünk és egy olyan, amilyen Jessica Jonesunk. De, hogy végre a tárgyra térjünk: milyen a Punisher? 

A válasz pedig: még így is sokkal jobb, mint a társai. Hullámvölgyek jellemzik az egészet, de összességében több pozitívumot tudok elmondani róla mint negatívot, össze is szedtem nektek ezeket.

Pro

Mint már említettem, Jon Bernthal erre a szerepre született: mogorva, ijesztő és baromira eltud szállni az agya. A fejemet rá, hogy visszatérő őrült üvöltése ikonikussá fog válni. Nem ő az egyetlen azonban, aki színészi játékával sokat emel a színvonalon. Első helyen emelném ki a Westworldből ismerős Ben Barnest, aki olyan lazasággal hozza a nagyképű szépfiú figurát, hogy amikor pozitív szerepe volt, sem voltam képes nem rühellni. Emellett karakterfelépítése is emlékezetre méltó, hiszen a legnagyobb meglepetésekkel szolgál számunkra. Aztán ott van a színészi játékban helyenként botladozó, de karakterében méltó női főhősünk Amber Rose Revah, akiről ezelőtt még soha nem hallottam, de gyanítom, hogy innentől fogok. 

A figurákon túl, a sorozat egyértelműen legerősebb momentumai - melyek valószínűleg a legtöbb nézőt kötötték le - a harcjelenetek. Nagyon erős, látványos és baromi jól megkoreografált akciójeleneket kapunk. Érdemes átszenvedni magunkat a 23. depressziós monológon is, mert tudjuk, hogy Frank hamarosan megkésel, agyonlő, felrobbant és megnyomorít mindenkit akit csak lehet. Az internet egy része nyilván fel is van háborodva, hogy mennyire brutális lett. 

1. Mit vártatok a Megtorlótól, de mégis? Majd jól megdorgál mindenkit, mert részt vettek a családja kiírtásában?
2. Egyébként tényleg kőkeményen naturális és brutális, de pont ettől gyönyörű.

Agyaltam, hogy a történetírást hova tegyem, próba vagy kontrába, de végül egy közepes felét adok neki így itt lesz. Az alaptörténettel és a fordulatokkal nem volt baj. Frank személyes drámája mellé kapunk egy viszonylag izgalmas és fordulatos katonai, titkosszolgálati krimit, amit ha nem dobálnak tele értelmetlen időhúzó jelenetekkel, még sokkal jobb is lehetett volna. A vágások és operatőri munka nagyon rendben volt, talán az egyetlen pozitívuma az elhúzott műsoridőnek, hogy szépen kitudott bontakozni a képi világ, ami egészen művészire sikeredett. A hangulatra nem lehetett panasz. 

Kontra

Végtelen számú unalmas dialógus. Ezért tényleg nem lehet mást okolni, mint a 13 epizódot, mert lerítt az összes ilyen jelenetről, hogy toldaléknak vannak ott. Amennyire jól működött az, hogy az első pár részben Frank szinte meg sem szólal, annyira lesz indokolatlanul sok lelkizés belőle a későbbiekben. Oké, nyilván nem hozhatja le morgásokkal, meg üvöltéssel az egészet, de na, aki kétszáz embert mészárol le könyörtelenül egy évad alatt, annak ne legyen már ennyi kiönteni való érzelme. Ennek egyébként kiváltója, a sorozat egyik másik nagy negatívuma számomra, az Ebon Moss-Bachrach(?) által megformált David Lieberman, aki Frank társaként funkcionál. Az ő története hasonló főhősünkéhez: elárulta a rendszer, halottnak hiszik és bújkálnia kell. Azzal a különbséggel, hogy egy puhapöcsű hacker, aki ahogy telik az idő, egyre csak ellenszenvesebbé válik. Egyértelműen az érzelmi katalizátor szerepét tölti be Frank mellet, ami nem feltétlenül tett jót sem neki, sem a sorozatnak.  Na jó, lehet, hogy annyira nem rossz karakter, de nem tudom megbocsátani neki, hogy a családjával való újraegyesülés után sem volt képes legalább fazonra vágni az elképesztően igénytelen pofaszakállát. 

Említhetnék még pár teljesen felesleges mellékszereplőt, vagy töltelék mellékszálat, de ezek nem rontottak sokat  az összképen, inkább csak utólag tűnnek összecsapottnak. Még egy dolog amit muszáj megemlítenem, de nem sorolnám sem a jó, sem a rossz oldalra. Ez pedig a tény, hogy Frank hány halálos sérülést úszott meg az évad során. Nyilván nem szabad elfelejtenünk egy pillanatra sem, hogy képregény adaptációról van szó, egyértelműen fikcióról, de Frank Castle elvileg halandó, húsvér ember. Ehhez képest minden összecsapáskor legalább egyszer meglőttek, vagy megszúrták, és legalább három esetben lebegett élet és halál között. Ezekből annak ellenére is gyanúsan hamar felépült és folytatta halálosztó hadjáratát, hogy az eltelt idő legtöbbször tisztázatlan maradt. Egy ponton  tényleg olyan mértékben verték össze, hogy abba maga Superman is beleszédült volna. Na, de nem megrovásként, csak amolyan fun factként hoztam ezt fel.

A lényeg, ami lényeg: egyáltalán nem lett rossz a Marvel és Netflix legújabb kollaborációja. Kicsit vissza adta nekünk a reményt, amit az Iron Fist elvett. Ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti Megtorló karakterét, a fantasztikus akciójeleneteket vagy simán az erőszakot. 

Imdb: 9,1
Metascore: 54
Veszélyzóna: 7,5