"Február 5-től újra meggyőződhetünk róla, milyen a nyers tehetség." – írtam közel egy hónapja, amikor előszor osztottam meg a Malcolm and Marie előzetesét Facebook oldalamon.
És tudom, csak egy seggfej idéz magától, de február 6. van és éppen most győződtem meg arról, hogy létezik még zsigeri filmművészet 2021-ben. A Malcolm and Marie egy kétszereplős, fekete-fehér kamarafilm, ami két különbözően sérült ember diszfunkcionális, se veled, se nélküled típusú kapcsolatába enged betekintést. Egyetlen este pár órája alatt a szemünk előtt bontakoznak ki szenvedélyes viszonyuk alapjai: az irigység, a sértettség, az egók harca, az összetartozás és a mindent elsöprő szerelem. A történetről kár lenne bármit is elárulni, egyrészt, mert minden kapcsolatnak megvannak a saját, hasonló, talán még mélyebb sebei, így nem ez a lényeg, másrészt azért, mert szeretném, ha friss lenne az élmény számodra.
Itt a képernyőn ez a két gyönyörű ember, akik teljes szívükből szeretik, mégis bántani akarják egymást. A színészi játékra, amit John David Washington és Zendaya nyújtanak, még mindig keresem a szavakat, de úgy érzem földi halandóként talán kér is ezzel próbálkoznom. Annak ellenére, hogy a menetrendszerűen változó vidám és feszült jelenetek kiszámíthatóak, mégis minden alkalommal képes vagy együtt nevetni és sírni velük. Alapjaiban különböző energiákat visznek képernyőre, ami megszakíthatatlan dinamikát ad a történéseknek. Minden színész álma, hogy szerepet kapjon egy alkotásban, ahol szinte minden az ő tehetségére van bízva, ahol bizonyíthatja, hogy képes a varázslatra, képes elhitetni a nézővel, hogy nem szerepet játszik. Ők Malcolm és Marie. Hús és vér. Fekete és fehér. Hogy ez mennyire sikerült? Legyen annyi elég, hogy Zendayába eddig is szerelmes voltam, de most már egy kicsit Washingtonba is. Beszippant az egész film: ott vagy velük a házban, érzed a haragjukat, a szerelmüket, a lélegzetüket és testük illatát. Ez nagyban köszönhető Rév Marcinak, aki szokásához híven kreatív és szokatlan beállításain keresztül teremt az egyébként is mesebeli helyszínből (tényleg, mennyire menő már ez a ház?) vadregényes színpadod hőseinknek. A rideg távoli és intim közeli képek váltakozása legalább annyira mesélnek Malcolm és Marie viszonyáról, mint a zenei aláfestések, amiket gyakran maguk is kinyilatkoztatásnak szánnak. Az impulzív, monológba átforduló veszekedések színházi előadásokat idéznek, ahol az adok-kapok egy soha véget nem érő násztánc részei. A forgatókönyv néha döcög, de amikor úgy érzed, hogy kezded unni ezt a mentrendszerűen passzolgatott labdát, akkor vagy a színészi teljesítmények vagy a szemet gyönyörködtető fényképezés vágnak földhoz. A fekete-fehér megoldás annyira természetesnek hat az első pillanattól kezdve, hogy el sem tudnám képzelni színesben. Kontúrt ad a karaktereknek, miközben tökéletesen szimbolizálja a produkció kétpólusúságát.
Adjunk hálát az HBO-nak, hogy létrejött az Euphoria, így Sam Levinson elég elismerést kapott ahhoz, hogy ilyen önálló projektekbe kezdhessen. Egyébként az "anekdota" szerint Zendaya fejéből pattant ki az ötlet, hogy készítesenek egy „karanténfilmet”, amíg áll minden forgatás. Az biztos, hogy a Levinson-Zendaya-Rév trió hivatalosan is Hollywood legforróbb hármasa jelenleg, mert amihez nyúlnak arany lesz. Ilyen produkciók után érzi úgy az ember, hogy minden kurva peták, amit kifizetett eddig a Netflixnek jó helyre ment, hiszen teret adnak ilyen alkotásoknak.
Ahogy nézem amerikai kritikusok máris szétszedték a filmet politikai, nemi és faji identitási tartalmai miatt. Hogyan mer Levinson fehérként egy feketén keresztül kiállni a fekete művészetért? Hogyan mer egy fehér női kritikust kritizálni? Kicsit már elvesztettem a fonalat a nagy PC háborúban, mit lehet és mit nem, de hálisten’ magyarként nem is érdekelhetne ez kevésbé. Tőlem arról is vitázhattak volna ilyen hévvel, hogy a Pokémon vagy Digimon az igazi ’mon. Én csak annyit láttam, hogy bámulatos kameramunka és vágások kíséretében két hús-vér ember lehengerlő módon engedi szabadjára színészi tehetségét.
Végszóul annyit, hogy remélem Sam Levinsonnal elég sok elbaszott dolog történt még az életében, mert ritka jó érzékkel nyúl emberi drámákhoz.
