Kung Fu western Bruce Lee tollából

2019. május 29. 16:02 - Gengsztericki

Mintha a Banshee és a Peaky Blinders gyermeket nemzene

1878. Éppen egy óceánjáró köt ki San Francisco gyárnegyedében, a fedélzetről hánytatott sorsú kínaik százai érintik először lábaikkal a 'szabadság földjét'. Kerítések között terelik őket, mint az állatokat, kívülről dühös tömeg táblákkal és ordítozással egyaránt próbálja nyomatékosítani nemtetszését: „Chinks, go home!”’. Úgy tűnik, nem látják szívesen a jövevényeket, akik éppen gyanús állagú főtt rizsért állnak sorba. Az őrök felváltva gúnyolódnak és illetik őket sértő megjegyzésekkel, hiszen úgy sem értenek ebből egy szót sem. A őrség főnöke, egy kifejezetten durva és hatalmas alak kiveri egyikük kezéből az ételt, aki kétségbe esve szedi össze, hogy menthesse, még amit lehet - láthatóan éhezik. Félve állna neki, amikor a sorból kiállva közbelép egy másik frissen érkező és saját nyelvükön rászól, hogy ne alázza meg magát előttük. A tagbaszakadt férfi ezt nem tartja jó ötletnek, így már meg is van gyűlöletének új célpontja. A szóbeli fenyegetés nem használ, hiszen úgysem érti, így a kihívó szemkontaktust egy bal horoggal honorálja. Ah Sahm-nak azonban ennél jóval több kell, hogy megfélemlítsék, ezért tökéletes angolsággal csak annyit mond: „Én ezt nem próbálnám meg újra, ha a helyedben lennék.”

Ő pedig nyilván megpróbálja és főhősünk el is veri, mint a szódás a lovát. És kész, ennyi volt, a sorozat beszippantott, nem menekülsz. Ha nem, abba is hagyhatod, hiszen ez a nyitójelenet tartalmaz szinte mindent, amiről a későbbiekben szólni fog. A kínaiak helyét az új világban, a helyiek gyűlöletét, a hivatalos szervek hozzáállását, a zseniális, Bruce Lee-t idéző harcjeleneteket, és azt a herebizsergető tökösséget, amit utoljára a Banshee-ban vagy a Peaky Blinders-ben láthattunk. Ráadásul nem csak tesztoszteron mennyiségben üti meg ezek szintjét, a harcok energiáit tekintve az elsőre, a kor hangulatát nézve pedig az utóbbira emlékeztet kísértetiesen. A Banshee-s hasonlóság egyébként nem véletlen, hiszen Jonathan Tropper, a Warrior egyik atyja, annak is társ-szerzője.

Először is: senki ne vegye túl komolyan. Ne keressen benne túl sok történelem hűséget vagy igazán mély tartalmat. A bandaháborúkon és az idegengyűlöleten kívül a háttérben futó politikai/hatalmi játszma viszi előre a cselekményt, de ezek egyike sem szolgál forradalmi újdonságokkal vagy óriási csavarokkal. Sokkal inkább csak okot adnak arra, hogy izomból lelehessen egymást gyilkolni kis fejszékkel és késekkel. És ha azt hinnéd ez így kevés, akkor tévedsz, mert régen láttam ennél szórakoztatóbb műsort az interneten. Sajátos hangulatát az adja, hogy bár a 19. század végén járunk, karaktereink szinte egytől-egyik modern figurák, akik ma is kisétálhatnának bármelyik kínai negyed 'illegál' szekciójából. A produkció túlfűtött erőszaktól és szextől, mindkettő feszesre vágva, naturálisan tálalva, briliáns zenei aláfestéssel. Elsőre azt mondtam volna, hogy egyértelműen férfiaknak készült, de meglepetésemre pont a hétvégén derült ki, hogy édesanyám szintén a sorozat lelkes rajongója. Tehát hölgyeim, nem kell egy kis vértől és pár pucér nőtől megrettenni, kidolgozott felsőtestű férfiak is akadnak benne szép számmal.

warrior-5caa529939eca.jpg

Az alapfelállás a következő: a san francisco-i fekete piacot, így főként a „melasz”, azaz heroin üzletet két Tong (kínai banda) tartja a kezében. A területek le vannak osztva, viszonylag békében élnek egymás mellett egészen addig amíg már nem, hiszen az baromi uncsi lenne. Ehhez jön még az ír munkásosztály, akik szívből gyűlölik a kínai bevándorlóknak, hiszen negyed annyiért dolgoznak, mint ők, (ismerős szitu nem?) és ezt szeretik tettekkel is hangoztatni – gyilkosság, terrorakciók, miegymás. Aztán ott vannak a rendőrök, akik pontosan annyira voltak hatékonyak akkoriban, mint manapság és nagyjából arra jók, hogy felszedjék a hullákat. Azonban két főszereplőnk is ezt a tábort erősíti, így az ő perspektívájukat is megismerjük, bár történetük nem kapcsolódik szorosan a bandaháborús sztorihoz. És ha ez nem lenne elég, ott van egy negyedik vonal, a politikai játszmáké, ahol persze minden hatalmon lévő seggarc a kínai negyed konfliktusait akarja kiaknázni a saját előrejutásának érdekében. Egy szóval sem mondtam, hogy eseménytelen, csak azt, hogy kicsit klisés. 

A marketingesek azzal próbálták eladni a soroztot, hogy „Bruce Lee írásai alapján készült”.  Ez annyit tesz, hogy a hetvenes években volt egy ötlete Bruce Lee-nek és ezt vették alapul a műsor készítői, akik közt ott van még a Halálos Irambanos Justin Lin és Bruce lánya, Shannon Lee. A kritikus hangok szerint ez pont látszik is, mert olyan mintha 70-es évek kétdimenziós tévés karaktereit helyezték volna be a 19. századi környezetbe. Ez lehet, hogy így is van, csak nem értem mi ezzel a gond. Nem egy politikai drámáról beszélünk, hanem egy akció-sorozatról, ahol a macsó egysorosok és a fizikai képtelenség határát súroló harcjelenetek jelentik a kikapcsolódást.  

Karakterek és az őket játszó színészek tekintetében a siker elsődleges kulcsa mindenképpen az lett, hogy Andrew Kojinál tökéletesebb embert nem is találhattak volna a főszerepre. Csak úgy, mint a gárda többi tagja viszonylag ismeretlen arcnak számít (A Netflix féle The Innocents-ben és az American Gods-ban tűnt fel mellékszereplőként eddig), de elképesztően hatásosan hozza a jéghideg, de mégis laza harcos figurát. Szintén telitalálat, a forrófejű jobbkezeként funkcionáló Young Jun-t megformáló Jason Tobin, valamint a nővérét és egyben a rivális banda fejét alakító Dianne Doan, aki nem csak szemet kápráztatóan gyönyörű, de talán a stáb egyik legismertebb arca is. Ismerős lehet többeknek a Vikingekből, ahol Yidu-t alakította, Ragnar rabszolgáját, aki rászoktatta őt egy spéci keleti kábítószerre. Erős női karakterből nem ő az egyetlen, hiszen Olivia Cheng nem csak kőkemény és egy köztiszteletben álló bordélyház feje, de éjszakánként csuklyás igazságosztó is.  Fehérember fronton mindenképpen említésre méltó az ír munkásosztály és utcaharcok hőse, Dean Jagger, akivel nem szívesen futnék össze egy sötét sikátorban, és Kieran Bew, aki a törvény leghatástalanabb őreként inkább a szerencsejáték függőség mellett teszi le a voksát.

warrior_01.jpg

A sorozat egyébként tíz részes és jelenleg a nyolcadiknál tart. Nagy fordulatokat és meglepetést nem várok, így nem gondoltam, hogy szükségem lenne a végére, ahhoz, hogy ítéletet mondjak: ez a maga műfajában kurvajó! A már említett előnyök és nyilvánvaló western hangulat ellenére, még ahhoz is volt képe a készítőknek, hogy az évad felénél bedobjanak egy teljesen öncélú, a pusztában játszódó, szó szoros értelmébe vett western epizódot, aminek az ég világon semmi köze a sztorihoz, de mégis az egyik legjobb. Mi bizonyítaná ennél jobban, hogy a készítők nem a kifinomult cselekményre fektették a hangsúlyt?

Elérhető az HBO GO-n vagy az ingyenes online tékákban.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://veszelyzona.blog.hu/api/trackback/id/tr1514868358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása