A sorozatpiac eljutott oda, hogy szinte minden héten kapunk egy nagynevű, nagyreményű produkciót, mi meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy mire érdemes időt is szánni. Szelektálni kell, hiszen az időnk – még a jelenlegi helyzetben is – véges. Hadd segítsek nektek most egy picit, mert a legnagyobb meglepetésemre egy bohókás és rendkívül szokatlan dalokkal rendelkező rapper keze alól került ki az elmúlt idők egyik legkülönlegesebb produkciója, a Dave.

Dave, vagy, ahogy a legtöbben ismerik, Lil Dicky egy amerikai zsidó rapper, aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy szokatlanul idióta számokat írt és töltött fel Youtube-ra. Legsikeresebb számai között találunk olyat, ahol  éppen Snoop Doggot próbálja meggyőzni arról, hogy ő amúgy egy profi rapper, olyat, ami arról szól, hogy túlságosan beszívott otthon, és olyat is, ahol az a küldetése, hogy minél olcsóbban hozzon össze egy videoklipet. Talán antirappernek is hívhatnánk, hiszen szembe megy a stílus összes sztereotípiájával: dalai nem szólnak pénzről, bulikról és nőkről sem. Félreértés ne essék, a srác tud. Brutális flow-ja van, veszett szókészlete és lényegében tényleg bármiről képes rappelni. Mindezezek ellenére megmondom őszintén, azon felül, hogy mindig is szimpatikus volt különcsége, valamint az, hogy a kreténség mögött valódi tartalom is lakozik, nem foglalkoztam vele túl sokat.

Spolier alert: ekkor még nem sejtettem, hogy az lesz a történet vége, hogy egy kvázi szerelmes levelet írok Lil Dickynek Instagramon.

Amikor megtudtam, hogy saját sorozata érkezik, még akkor sem ment fel túlzottan a pulzusszámom, de kíváncsi voltam, hogy mégis mit, miről, hogyan, főleg, hogy az egyik mellékszereplőt az a Taco alakítja, aki egy személyes kedvencem, Tyler, the creator gyerekkori jóbarátja és DJ-je.  Mivel Hulu-s sorozat, kicsit el is feledkeztem róla, nem terveztem, hogy khm.. kiveszem az online tékából, de aztán egyszer csak szembe jött fel az HBO GO-n. Akkor már 3 rész elérhető volt, megnéztem őket, majd visszakézből újra az összesett, mert nem akartam elhinni, hogy ez így a semmiből megtörtént. Hogy valami ennyire szellemes és egyedi és személyes és humoros és kínos és életszagú lehet EGYSZERRE.

A sorozat Lil Dicky életéről szól, a töténet karrierje elején veszi fel a fonalat. Már berobbant egy YouTube videóval, de még nem igazán tudja, mit akar ezzel kezdeni. Életének legfontosabb szereplői két legjobb barátja, a korábban említett DJ és producer Els; a maximalista, megdöbbentően vörös hajú Mike, akivel zavarbaejtően intim a kapcsolata, valamint szívszorítóan aranyos, jófej és szupportív barátnője, Ally. Ehhez a csapathoz csatlakozik még Gata, aki egy bipoláris hypeman, azaz felkonferáló/hangulatfelelős a koncerteken. Plusz párszor (nem elégszer) feltűnnek kedves és tudatlan szülei, akik támogatják annak ellenére is, hogy nyilván fogalmunk nincsen semmiről. Ezzel a bandával a háta mögött próbál boldogulni a los angeles-i hip-hop életben, ami alapjáraton sem egyszerű, hát, még ha egy cingár zsidó srác vagy a kertvárosból. Bevallom, nem tudom mennyi valós a sorozat eseményeiből, de erős a gyanúm, hogy nagyon sok mindent a valóság ihletett, hiszen annyira passzol minden a stílusához és a személyiségéhez, hogy gond nélkül elképzelhetőnek tartom, hogy ennyire szürreális és fura legyen az élete (mondjuk azt kétlem, hogy thriller aláfestő zene szólna miközben döfköd egy fél gumibabát). Ezt támasztja alá olyan valós arcok szerepeltetése is, mint YG , Trippie Red, vagy éppen Justin Bieber, akik magukat alakítják. 

A Dave egyszerre dráma, vígjáték és musical. Olyan okosan keveri a műfaji elemeket, hogy képes elmosni a határokat egy videóklip és a valóság, sírás és nevetés, faszos viccek és filozófiai elmélkedések közt. A szituációk és a karakterek gyakran idézik Woody Allen filmjeit, ahol egy fura kisember és színes környezete keveredik lehetetlen szituációkba, miközben folytonos intellektualitás lengi körbe a nagyság felé vezető utat. Emellett mindenképpen érdeme megjegyezni, hogy erős központi elem Dave pénisze, ami nem csak kicsit, de egy születési rendellenesség és pár félresikerült műtét miatt csúnya is és két lyuk van rajta. Mit tud tenni ilyenkor az ember? Vagy szégyelli élete végéig, vagy ír egy rap számot „My dick sucks” címmel és világgá kürtöli, hogy mindenki egy jót röhögjön rajta. Azonban itt nem ér véget a történet, hiszen hősünk egyik fő problémája, hogy félreértelmezik művészetét, hiszen mondanivalója nem csupán annyi, hogy „béna a pénisze, haha”, hiszen ez valójában egy „super-intellectual commentary on hyper-masculinity”. Tehát társadalomkritikát fogalmaz meg, ami a valóságban is igaz Lil Dicky teljes munkásságára. Humoros formában dolgoz fel komoly témákat, és pont ettől lesz baromi érdekes és értékes, amit csinál. A Dave ezzel együtt egy vallomás és egy törekvés afelé, hogy meglássuk a bohókás Lil Dicky mögött Dave-et, akinek a látszat ellenére elképesztően sokat kellett küzdeni azért, hogy elismerjék, mint rapper, és mint művész. Ezt tökéletesen szimbolizálja a jelenet, amikor egy stúdióban van YG-vel, ahol senki rá sem hederít, majd hülyét próbálnak csinálni belőle, aminek az a vége, hogy olyan freestyle-t tol, mindenki csak pislog, mint hal a szatyorban. (Ez egyébként, az egyik legerősebb jelenet a 10 rész alatt, tehát ha meg szeretnéd nézni, szerintem ne spoilerezd el magadnak.) Dave ezzel a műsorral mindenki előtt egyértelművé akarta tenni, hogy nem vicc, amit csinál, és  véleményem szerint ez 110%-osan sikerült is neki. 

Talán eddigi pályafutásom alatt egyszer éreztem hasonlót sorozattal kapcsolatban, és az az Atlanta volt. Azon felül, hogy mindkettőt egy rapper/dalszerző írta, erős párhuzamot lehet vonni szüperrealizmus terén is, bár az Atlanta esetében ez sokkal mélyebb rétegekig hatol, ahol már szürreális elemek segítenek nyomatékosítani a mondanivalót.  Minden összevetve: a Dave elképesztően egyedi (a záróepizód fele lényegében egy videoklipp!?), vicces, szellemes, okos, néha szívbemarkolóan és rengetegszer kínosan igazi. Mindezt úgy, hogy elmondása szerint soha nem írt vagy rendezett sorozatot ez előtt, a forgatókönyvíró appot  is akkor szedte le először, amikor elkezdte írni a Dave-et.

Szívemből ajánlom mindenkinek, aki szereti a minőségi, igazán semmihez sem hasonlítható dolgokat. Ígérem, hogy egy ideig nem fogjátok elfelejteni!

+ Ez úton szeretnék köszönetet mondani Kevin Hartnak, mivel ő volt az, aki meglátta Dave-ben a potenciált és felkarolta a produkciót!